Bolero, a 20. század legerotikusabb zenei műve
Joseph- Maurice Ravelt a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként ismerhetjük. A modern hangszerelés egyik legragyogóbb virtuózaként emlegették, a komponálás mestere volt. A francia zene minden jellegzetes vonása: kultúra, szellem, sokoldalú érdeklődés, humor és a kiváló formaérzék fellelhető műveiben.
Az 1928-ban íródott Bolero című darab, a legismertebb, legnépszerűbb darab lett az életművében. Pedig szinte a véletlennek köszönhető, hisz eredetileg egy Albéniz-zongoraművet szeretett volna meghangszerelni, de egy másik szerző már jogilag lefoglalta. Ekkor jött a gondolat, hogy egy teljesen új, saját zene szerzésébe kezd.
A Bolero koncepciója, hogy egy adott téma folyton visszatér egyre nagyobb és nagyobb hangerővel. A ritmusok ismétlődnek, de ennek ellenére sem válik unalmassá a darab. A visszatérő tematika a fokozatos hangerő növelésével egyre erőteljesebben fejezi ki ugyanazt az érzést.
A balett által előadott mozzanatok a zenével együtt egy testet öltött vágy érzését juttatják eszünkbe, ahol a férfit és a nőt extázisba esve hajtják az érzelmek. A vágy újból és újból feltámad, hogy a beteljesülő szerelmes ölelésben megsemmisítse, majd újra élessze önmagát.
Az érzés, amit Ravel zenéje kifejez, örök. Nevezzük vágynak, erotikának, szexusnak vagy kéjnek, lényegében nem más, mint a véreinkben lüktető életerő. A 20. századi zeneirodalom egyik legerotikusabb művéről beszélhetünk.
Jöjjön el, élje át, ismerje meg ezt a rendkívül kifejező alkotást.